3. fejezet - Az új babaszoba

Sziasztok :))

Nagy kihagyás után, de meghoztam az új részt :)) Próbálok minél több részt hozni a nyáron :)

Köszönöm hogy olvassátok a blogomat :)

Jó olvasást kívánok nektek :) Remélem tetszeni fog :) ♥
Komizni ér ;)

Legyen szép napotok :) 

~ Zs.

Az ember egy dolgot jegyezzen meg az életben. Soha ne bízzon rá 5 tinédzser fiúra egy babaszoba berendezését. Mindegyik fiú másféle szobára gondolt, és nem jutottak dűlőre. Mindenki a sajátját mondta és nem engedtek belőle. Louis narancssárga falakat akart kicsi répákkal és az egész szobát giccses dolgokkal akarta berendezni. Niall és Zayn meg voltak róla győződve hogy kék szoba legyen és a kiságy egy mikrofont ábrázoljon, Liam pedig egy egyszerű fehér szobát akart egyszerű bútorokkal. Nem akarta túlzásba vinni a dolgokat.

Még szerencse hogy Eleanor és a másik két lány is velük tartott, hiszen végképp veszekedésbe torkollott volna ez a vásárlás.

-        Oké, mit szólnátok egy olyan falhoz, hogy rózsaszín az egész fal és az egyik oldalon pedig fehér rózsaszín csíkos? – ötletelt Perrie.

-        Ez nem rossz, és akkor ahhoz vehetnénk fehér bútorokat meg mondjuk az a barna szőnyeg jó is lenne, ami volt alapból a szobába. Na, mit szóltok? – mosolygott Eleanor a fiúk pedig helyeslően bólintottak.

-        Gyertek én láttam egy nagyon jó fehér bútort, ami szerintem menne a szoba elképzeléséhez. – indult meg Liam az egyik irányba majd mindenki követte őket. A Liam által tanácsolt bútort vették meg a srácok, ami fehér és halványrózsaszín volt, valamint a fogantyúi arany koronák voltak, ami a szekrényeken és a kiságyon is megtalálható motívum. Vásároltak még babajátékokat, rengeteg ruhát és hasonló kiegészítőket. Hasznosat és haszontalant egyaránt.

-        Azt hiszem remek munkát végeztünk. - Bólogatott helyeslően Lou.

-        Úgy gondolod? – vágott vissza Zayn. – Talán ha te is segítettél volna és nem csak parancsolgattál volna, előbb kész is lettünk volna.

-        Valakinek a kislánnyal is játszania kellett. De ne aggódj Zaynie az ügyes kisfiúkat megjutalmazzák. – röhögött fel a fiú, mire Zayn gúnyos mosolyra húzta a száját. Lou jobbnak látta át adni a kislányt a barátnőjének. Talán jobban is tette hiszen Zayn abban a pillanatban felugrott és a fiú után iramodott. Louis sikongatva futott ki a szobából, amit a kis Annie nevetve fogadott. Mindenki felé nézett, és megmosolyogtatta a szobában ülőket.

-        Szerintetek tetszik neki a szoba? – gondolkodott Harry.

-        Biztos vagyok benne. – nézett körül Niall. – Tényleg remek munkát végeztünk srácok.

-        Ideje lenne aludnod hercegnő. – Eleanor felállt a kislánnyal és berakta az új helyére. Mindegyik srác oda ment hozzá és egy puszit nyomtak a homlokára.

-        Jó éjt picilány. Álmodj szépeket. – Harry simított egyet a pici fejecskéjén és csendben kivonultak a szobából. Mindenki a nappaliba ült le és tanácskozni kezdtek hogyan is legyen tovább.

-        Srácok holnap Dani és én bemegyünk egy közvetítő irodába és elintézzük, hogy legyen valaki a babával. – kezdett bele El.

-        Ilyen hamar? – szomorodott el Lou.  – Nem vigyázhatnánk rá még mi egy kicsit?

-        Louis jövő héten kezdődnek a próbák a turnéra, valaki kell nekünk és időben neki kellene állni a keresésnek. Hidd el nem lesz egyszerű dolog megtalálni a megfelelő embert.

-        Ajjhh.. nemáár.. – nyafogott a legidősebb srác.

-        És hogy gondoltátok az interjúkat? – szólalt meg Zayn is.

-        Amikor ti is itthon vagytok, azaz még a héten. Akiket az ügynökség megfelelőnek talál, elküldi, hozzánk mi pedig válogathatunk. Természetesen teljesen titokban megy a dolog, így rajongók nem tudnak jelentkezni.

-        Remek. – bólogatott Liam. – De mit szólnátok, hogyha nem ehhez a házhoz hívnánk az emberek, hanem mondjuk valamelyikünk saját lakására, hogy biztosan ne fogjon szagot a sajtó.

-        Hmm.. ez fantasztikus ötlet.

-        De az én házam tabu. - tiltakozott Harry. – Oda jobb, ha nem hívtok senkit, mert nem hogy maradnak, fejvesztve menekülnének.

-        Ki gondolta volna haver. – röhögött fel Lou és Niall egyszerre.

-        Jöjjön hozzánk. – válaszolta egyszerűen Dani. – Nálam rend van és a nappaliban simán elférünk.

-        Szuper, köszönjük drágám. – Liam forró csókot nyomott barátnője szájára.

-        Srácok és mi lesz a sajtóval? A mai nap után tuti hogy szagot fogtak, mit mondunk ki ez a baba? – kérdezte Niall, mire mindenki elgondolkodott.

-        Igazad van. Erre nem is gondoltam. Csak az járt a fejemben hogy An-nek mindene meglegyen.

-        Mondjuk azt, hogy örökbe fogadtuk a kislányt vagy hogy az egyik nagyon közeli ismerősünknek a gyermeke akinek autóbalesete volt így ránk bízta a babát. – morfondírozott Harry.

-        És ha az anyja betoppant mit mondunk? Igen ő a mamája és feltámadt a sírból? – nevetett fel keserűen Louis.

-        Az lenne a legjobb, ha nem mondanánk semmit. Ha a kislányról kérdeznek, témát terelünk, ezzel is utat nyerve magunknak. A családot sem kellene egyenlőre beavatni, hiszen ők tuti kivernék a patáliát és azt mondanák, hogy adjuk le a rendőrségen.

-        Igaz. Akkor maradjunk ennyiben. Ha valaki kérdez valamit is, ne válaszoljatok. Annie-t pedig egyelőre titkoljuk a nyilvánosság elől vagy legalább is ne mondjunk róla semmi nyilván valót.

-        Rendben.

*

Minden nap eszembe jut az a nap, amikor el kellett válnom a legjobb barátomtól. Talán soha nem fogom megbocsájtani saját magamnak, hogy a legrosszabb időben hagytam otthon magára. Milyen barát vagyok én, ha? Ő bíztatott, hogy ezt az utat válasszam, hiszen lehet hogy többet nem lenne ekkora lehetőségem. ÉS tényleg, itt vagyok én Louis Tomlinson a One Direction formáció egyik tagja. Hatalmas hírnévnek tettem szert, de a barátomat elveszítettem. Vajon mi lehet most vele?

Az első időkben anyától mindig kérdezgettem felőle, mesélte, hogy nagyon nincs jól. Néha látja az utcán, de már nem önmaga. A bátya halála után teljesen összeroppant. Nem kellet volna magára hagynom. Az elmúlt egy évben nem is látta őt. A családja sem tudnak róla semmit. Vajon hol van, és mi van vele? Kérlek istenem, bárcsak újra láthatnám őt. Mi mindent megtennék érte. A régi időkből van egy közös kép, amin hárman vagyunk,

Jeremy, Ally és én. Azóta is féltve őrözött kép ez számomra. Még a baleset előtt készült. Mindannyian mosolyogunk és boldogok vagyunk.

-        Mi a baj picim? – simogatta meg az arcomat a barátnőm.

-        Semmi, csak elgondolkodtam. Tudod, néha nagyon hiányoznak a régi barátaim. – szomorodtam el ismét.

-        Ők, akik a képen vannak veled? Soha nem meséltél róluk..

-        Igen, tudod mi mindig is elválaszthatatlanok voltunk. Rettenetesen hiányoznak az életemből..

-        Miért nem mész haza pár napra?  Neked is jót tenne, és én is meg ismerném a barátaidat. – mosolygott rám kedvesen.

-        Baby, aranyos gesztus ez tőled, csak az a baj, hogy Jer, két és fél éve meghalt, Ally-ről pedig semmit nem tud a családja majdnem egy éve. Teljesen összeroppant, amikor a bátyja meghalt a kezei között.

-        Istenem, annyira sajnálom. Szóval ezért nem akartál róla beszélni. Kérlek, ne haragudj rám, nem tudtam.

-        Dehogy haragszom. Hiányoznak. Jer és én voltunk a világ legjobb barátai. Kiskorunkban együtt üldöztük a csajokat, együtt piszkáltuk Al-t, kiborítottuk a családot. Csak aztán azok a rohadt bankrablók.. – kezem ökölbe szorult a szememből pedig kicsordult egy könnycsepp. – Mindent tönkre tettek.

-        Ne gondolj erre jó?  A lányt pedig híd el megtaláljuk. Biztos, hogy a közelben van és egyszer csak úgy be fog robbanni véletlenül.

-        Legyen igazad. De mi van a babával? Alszik még? – kíváncsiskodtam. Ez a pici lény egyszerűen a szívemhez nőtt, és el sem tudom ereszteni.

-        Igen. Amikor feljöttem Niall kezében volt el gügyögött vele. Annyira jól bántok vele. Először azt hittem, hogy ki fogtok készülni, de eddig le a kalappal előtettek. Habár csak egy nap telt el, így is fantasztikusak vagytok.

-        Köszönöm drágám, de nélküled nem menne ilyen fantasztikusan.

*

Eljött a nap, ma kezdődnek a meghallgatások. A legjobb dadát keresik a srácok akire tényleg rátudnák bízni a kisbabát.

-        Felkészültetek? Nem sokára itt lesz az első hölgy.

-        Csapjunk bele. Ne hozzunk elhamarkodott döntéseket, a legjobb emberre van szükségünk.

-        Oké főnök. – ásítozott Harry.

-        Szerbusztok, kedveskéim. – jött be az ajtón a 6. jelölt. Kb. 65 éves lehetett a hölgy aki csak mosolygott a széken.

-        Szóval, ön szereti a kisgyerekeket és már van tapasztalata ezen a téren? – kérdezgette Perrie.

-        Igen drágám. 5 kis unokát neveltem fel valamint fénykoromban 3 családnál is dolgoztam.

-        Értem. – bólogatott Eleanor és Perrie is. A srácok pedig alig tudták visszafogni a nevetésüket.

-        Ő lenne az, akire vigyázni kellene? – mutatott a Lou kezében alvó csöppségre.

-        Igen, alig pár hónapos a kis Annie. – mosolyogott a fiú.

-        Ne túl fiatalok még a szülőséghez? – kérdezte a hölgy.

-        Ő nem a mi gyermekünk, de büszkén fogjuk felnevelni a kislányt.

-        Köszönjük, hogy eljött asszonyom, majd értesítjük. – mosolygott a Malik fiú mellett ülő lány majd az ajtóhoz kísérte az idős hölgyet.

-        Srácok ő volt a hatodik ember és még mindig nem megfelelő.

-        Ilyen idős emberre nem bízhatjuk a babát. Én úgy gondoltam, hogy utaznának velük a turnén..

-        De ez a nő nem biztos, hogy kibírna egy turnét. – röhögött fel Harry.

-        Haz ez nem vicces. – pirított rá Liam.

-        Figyeljetek, már csak egy ember van hátra utána pedig döntünk. De az eddigi felállásból maximum erre az utolsó hölgyre bíznám rá a gyereket. Az egyik rosszabb volt, mint a másik.

-        Hát én nem tudom srácok. De kiviszem Annie-t a mosdóba, kicserélem a pelusát. El kijössz velem? Segítségre is szükség lehet. – mosolygott a srác. Miközben a pelusát cserélték a kislánynak hallották, hogy csöngettek.

-        Biztosan az egyik jelentkező lesz az.

-        Remélem ő lesz a legmegfelelőbb erre az állásra, szükségünk van egy tökéletes emberre.

-        Nyugodj meg drágám, minden rendben lesz. Ez a kis csöppség élvezni fogja az életet.

-        Abban biztos vagyok. Lesz neki 5 papája és remélhetőleg 5 mamája is. Ő a mi kicsi hercegnőnk. – Louis adott a barátnőjének egy csókot majd együtt mentem vissza a szobába hol már folyt a „kihallgatás”.

-        Srácok azt hiszem megtaláltuk a megfelelő embert. – szólalt meg Harry mosolyogva. Amikor a lány arcát megláttam a világ 3-at sőt négyet fordult körülöttem.

-        Louis jól vagy? – szólt oda hirtelen Niall.

-        El, fogd meg a gyereket. – az említett gyorsan kikapta a kezemből a babát én pedig a földre rogytam és sok hosszú idő lepergett előttem.