2. fejezet – Annie

Hát sziasztok :)))

Nagyon sajnálom hogy ennyit kellett várnotok egy új részre, de sajnos minden össze jött :/ 

Na de most itt van az új rész ami remélem tetszeni fog nektek :) 

Ha elolvastátok légyszi jelezzetek vissza hogy mit gondoltatok erről a részről. Hogy tudjam jó-e az amit írtam :)

Jó olvasást :)

Legyen szép napotok :) ♥

~Zs. :)

A csengő zajára ébredtem fel. Lusta barátaimnak köszönhettem, hogy nekem kellett ajtót nyitnom. Hát elhihetitek, hogy mennyire örültem neki, pont amikor bevackoltam magamat . Amikor megpillantottam azt az alig pár hónapos kisbabát meghökkentem és egyből felébredtem. Már nem voltam álmos.. sőt. Mit kereshet a mi ajtónkba ez a baba? Honnan jött? Meddig lesz nálunk? Ezek a kérdések vízhangoztak a fejemben.

-          Hát te picim? Ki vagy te? – simogattam meg a pofiját. Körül néztem hátha még itt van az édesanyja vagy valamilyen rokona, de mivel nem láttam senkit bevittem őt a melegházba nehogy megfagyjon. Hiszen pici kezecskéje már jéghideg volt.

-          Ki volt az? – kiabálta Liam, a bandatársam.

-          Srácok ezt el sem fogjátok hinni. – magyaráztam nekik miközben a konyhán át a nappali felé haladtunk.

-          Hát ez meg ki? – hőkölt hátra Zayn, mire mindenki odakapta a fejét.

-          Nem tudom. Az ajtó előtt találtam. Védtelenül, és sírt. A kezei nagyon hidegek.. – szabadkoztam. – Mi van ha beteg?

-          Harry! – ordította el magát Liam. – Harry az istenit gyere ide!

-          Héé! Halkabban! Mordultam rá a fiúra hiszen szegény baba alig hogy elnyugodott, nem szeretném ha megint elkezdene sírni.

-          Mi van? – legjobb barátom egy alsónadrágban állított oda hozzánk.

-          Nem szeretnél valamit elárulni nekünk? – faggatta őt Zayn.

-          Mégis mi a francról beszélsz? És mi ez az elviselhetetlen bömbölés? – horkantott fel.

-          Ezt a csöppséget az imént rakták le az ajtónk elé. Nem szeretnél mondani valamit? – förmedtünk rá.

-          Mégis mi a francra céloztok? – vonta fel a szemöldökét. – Ugye nem..

-          Óó dehogynem.. naponta mászol be idegen nők ágyába. Ki tudja, mikor kit csinálsz fel? – horkantott fel Liam.

-          Na, nem..ti komolyan azt gondoljátok rólam, hogy felcsináltam egy csajt és ezt itt az én gyerekem?

-          Hát ki másé? Különben miért lenne itt nálunk? Miért pont a mi házunk elé tették volna le?

-          Honnan tudjam?

-          Mi lesz vele? –tettem fel a következő kérdést.  Féltem a választól.. Ahogy a karomban tartom és ringatom, nagyon a szívemhez nőtt a baba. Ahogy rám nézett a szomorú szemeivel nagyon megsajnáltam szegényt. Vajon miért mondott le róla az édesanyja? Mi történhetett velük?

-          Természetesen bevisszük a rendőrségre. – vágta rá Liam.

-          Na, nem! – szólaltam fel az érdekében.

-          Hát te meg mit hablatyolsz?  - horkantott fel Zayn, majd mind rám meredtek.

-          Most gondoljatok bele.. Valaki szándékosan tette le az ajtónk elé ezt a gyönyörűséget, gondolom tudta, hogy ránk bízza. Szerintetek hova kerülne, hm? Egy otthonba, ahol ki tudja, hogyan viselkednek vele. Én ezt nem hagyom. Ha ti nem álltok mellettem, akkor egyedül vigyázok rá.

-          Állj le haver. Ezt nem teheted. Valahol lehet, hogy keresik ezt a babát. És ha ránk hívják a rendőrséget, akkor mi lesz? Akkor is ilyen bátor leszel?

-          Ti most komolyan kiraknátok az utcára szegénykémet? – körbenéztem a srácokon. Nem tehetik ezt vele. Ki tudja az édes anyja miért hagyta magára? És miért pont hozzánk hozta? Kell itt lennie valami kapcsolatnak, biztos vagyok benne.

-          Akkor sem lehet ez! Fogd már fel! – a barátom teljesen ki kelt magából. Alig ismerek rá.

-          De miért? Ha? Áruld, már el miért nem maradhatna itt pár napot. Addig is meg vitatjuk a dolgot. Nézz rá, hiszen szegényem szeretetre éhes, és szüksége van ránk.

-          Nem tudom Louis.. és mi lesz vele,  amíg mi próbálunk, vagy amikor turnén vagyunk? Ki figyel rá? – tette fel a következő kérdést.

-          A turnéra magunkkal visszük, de felfogadunk egy hivatásos dadát, aki vigyáz rá. Kérlek, én, mint a legidősebb vállalom a felelősséget ezért a tüneményért. – Liam csak a fejét csóválta, míg én magukra hagytam őket.

Meg fogtam a baba kevéske cuccát és felvittem magammal a szobámba. Nem érdekelt semmi, főleg nem az, hogy a srácok ordítoznak utánam. Sajnálom, ha én egyszer a fejembe vések valamit az úgy is marad, és nem engedek belőle. Szépen leraktam az ágyamra én pedig mellé máztam. Ahogy rám néz és próbál mosolyogni, levesz a lábamról. Simogattam az arcocskáját és eszembe jutottak azok az idők, amikor a húgaim voltak ennyi idősek. Egyik pillanatról a másikra az egyik dalunkat kezdtem el dúdolgatni neki, amire szépen lassan elpilledtek a szemei és végleg elaludt. Óvatosan magamhoz öleltem, beszippantottam az illatát és vele együtt merültem el az álmok világába.

*

Amióta elhagytam a gyermekemet a sötét utcákon sétálok. Hova mehetnék? Kihez? A szüleim a bátyám halála óta engem okolnak mindenért. Úgy vélik, hogyha nem vagyok ilyen „hisztis” akkor a bátyám nem áll ki értem és nem kellett volna meghalnia. Szerintetek nekem olyan pompás érzés hogy a bátyámat mellettem ölték meg. Amikor felébredtem a kórházban és Louis közölte velem a rosszhírt, azt hittem, hogy megőrülök. Nem lehet az, hogy aki az életet jelentette nekem elhagyott engem örökre. És most itt vagyok egyedül, védtelenül. A kislányomat is elhagytam a saját nyomorúságom miatt. Ha ezt látná, a bátyám vajon mit mondana? Szégyenkezne miattam..

Ahogy a napok teltek egyre kevesebb esélyt találtam arra, hogy egyszer ismét a kezembe foghassam a lányomat. Sehol sem akartak alkalmazni, mivel nem volt elég tapasztalatom és még fiatal vagyok. Az utolsó esélyem egy intézmény volt ahonnan családokhoz küldenek ki dadákat vagy akár cselédeket. Amikor bementem a hatalmas épületbe a gyomrom apró görcsé rándult össze. Ez az utolsó esélyem a boldogságra. Talán sikerül…

*

-          Niall, nem adhatsz ennek a gyereknek hamburgert és sült krumplit! – mordult a Horan fiúra Harry.

-          De miért, nézd, már mutogat rá, hogy kell neki. Amúgy is fejlődő szervezet.. –szomorodott el a fiú. – Naa légyszii.

-          Most ezt komolyan kérdezed? – kuncogott Dani. – Ez a baba maximum egy hónapos lehet. Neki még tápra vagy anyatejre van szüksége és nem ilyen kajákra.

-          Ajj, bocsi csajszi, akkor ezt én eszem meg. Neked marad a fogyós kaja. – rántotta meg a vállát és beleharapott a hatalmas szendvicsbe.  A kislány csillogó szemekkel figyelte az ír fiút, aki szenvedéllyel ette ízletes hamburgerét.

-          Tényleg és most mi lesz vele? – szólalt meg hirtelen Eleanor amikor az ő kezébe került a csöppség.

-          Louis nagyon ragaszkodik hozzá, de Liam pedig elvinné a rendőrségre. Fél, hogy baj lesz belőle.  – válaszolt a Malik fiú. -  Nem tudom, mi lenne a legjobb döntés.

-          Igaza van Lou-nak. Tudjátok, milyen élet van ezekben az árvaházakban? Oda nem bevinni kell a gyerekeket, hanem kihozni..

-          Nem, nem és nem! – kelt ki magából Liam.

-          Drágám, igaza van El-nek. Múltkor együtt mentünk el egy ilyen intézménybe meglátogatni a gyerekeket.. Borzalmas és szívszorító látvány, ami ott fogadott minket. A sok gyerek, aki csak szeretetre vágyik, olyan szomorúak voltak.

-          Nem tudom, nem tudom.. – a Payne fiú idegesen járkált a szobában. – Szerintetek nem kerülünk bajba? Ha csak úgy nálunk marad?

-          Liam gondolj bele, ha az anyjának vagy bár kiének kellene, akkor most itt lenne velünk?

-          De miért pont ide hozták? Mi van akkor, ha minket akarnak bajba keverni? Hogy ránk húzhassák a vizes lepedőt..

-          De kicsoda? Kinek állna érdekében ez? – jött a következő kérdés a Malik fiútól.

-          Bárkinek. Ebből hatalmas balhé is lehet. Akár a karrierünket is kockáztathatjuk vele..

-          Figyelj, egy kicsit nálunk lesz, aztán meglátjuk mi lesz vele. Hátha valaki keresni fogja. Mit szóltok ehhez a variációhoz? – kérdezte Harry.

-          ÉS mi lesz vele, amíg mi próbálunk, vagy fellépésünk van?

-          Jajj Liam, ezt már megbeszéltünk. Itt vagyunk mi is.. tudunk rá vigyázni, sőt.. nagyon is elvagyunk vele. Nézd meg milyen aranyos..- Dani kérlelően nézett a barátjára. Liam sokat habozott. Mindenki kérlelően nézett rá, hiszen már megszerették ezt a csöppséget.

-          Jó, rendben van. Maradjon. De akkor az egyik szobát be kellene neki rendezni. Nem gondoljátok?

-          Ez az! – srácok örömükben nem tudtak, hogy kit öleljenek meg. A Liam pedig nagyon örült hogy ilyen boldogságot hozott a srácok életébe, csak nagyon fél hogy még nagy bajba fognak kerülni..

-          Nem láttátok a babát? – futott le a konyhába az utolsó bandatag. De amikor meglátta, hogy a barátnője játszik a csöppséggel megnyugodott, hogy a baba épségben van. – És mi ez a hatalmas öröm? Miről maradtam le, míg fent szundítottam?

-          Liam bele ment, hogy maradhasson a baba. Velünk maradhat. – amikor a Tomlinson fiú meghallotta a jó hírt, először fel sem fogta, de amikor már kétszer, háromszor végig futott benne az amit az imént mondtak, hatalmas kő esett le a szívéről és hatalmas molyosra húzta a száját.

-          Köszönöm Liam.. – oda ment hozzá és megölelte bandatársát. Nagyon hálás volt neki..

-          Louis olyan jól áll neked ez a gyerek. – vigyorgott rá Niall a többiek pedig beleegyezően bólogattak

-          Tommo bácsi.. – ízlelgette Harry. – El úgy látom, bele kell húznod, Louis már most úgy érzi magát mintha az ő gyermeke lenne.

-          Pár órája van a kezemben és már a szívemhez nőtt. Olyan furcsa érzésem van vele kapcsolatban.. – magyarázta a fiú miközben a kiscsöppség arcát kémlelte. – Annyira hasonlít valakire, csak nem tudom kire. És ki hozta le mellőlem a babát?

-          Olyan édesen aludtatok fent az ágyba.. nem volt szívünk szétválasztani titeket. – kezdett bele Eleanor. – de aztán felébredt a pici és lehoztunk nehogy téged is felkeltsen. Álmodban is alig akartad elengedni.

-          És mi lesz a neve? – tért a lényegre Perrie. Ez a kérdés már mindenkiben megfogalmazódott csak nem tették még fel a többieknek.

-          Harold.. szólalt meg elsőként Harry. – Az egy olyan szép név.. Szerintem legyen az.. – De a válasz erre egy hatalmas kacagás lett. – Most mi van?

-          Harry, nem adhatod neki a saját nevedet. Ő egy kislány. – nevette ki Zayn.

-          Kim? – jött a következő név Eleanor-tól.

-          Alex? – kérdezte Liam. – szerintem az egy gyönyörű szép név.

-          A Lora hogy tetszik nektek? – érdeklődött Niall.

-          Mit szólnátok az Annie-hez? – kíváncsiskodott Louis. – Azt jelenti kecsesség, báj, Isten kegyelme..

-          Annie? – kérdezték többen is, mire Lou bólintott. – Tökéletes.

-          Hát akkor, Szia, Annie. Köszöntelek téged szerény hajlékunkban. Hidd, el nagyon jól fogod érezni magadat nálunk, igazi kis királynő leszel.. – Louis megsimogatta a csöppséget mire ő örömét mutatta a fiú felé.